azaz

A NARRATÍVÁK HÁBORÚJA

II. rész

 

Tisztán tapintható, amint a háttérben gomolygó, hatalmi árnyéktest a kifárasztásunkra játszik. Mi több, fizikai romlást hozó mérgeik mellett az érzelmi/szellemi gyengítésünk, a transzcendenciánk felszámolása zajlik a mesterséges intelligencia segítségével.

KIEGYENLÍTETLEN ERŐVISZONYOK

Vajon mi történik, ha - kíméletlenül pontosan kiszámított reakcióinkra apellálva – alakot ölt a tervük és akkor ér el minket a kollektív „AHA”-élmény, amikor már az - évezredek óta folyó, tikkasztó bántalmazás és hipnózis bénultságában leledző - emberiség a tompa, egykedvű, hitehagyott és önfeladó megalkuvás enyészetébe vész? 

Mi van akkor, ha ez a földi játszma már kifordult a hatás-ellenhatás azon státuszából, amikor még a bolygó népe saját erejéből képes az alacsony oktávú konfliktusból a kiegyenlítődés – kontradikciótól mentes – szintjére emelni a történéseket, s ezzel kilépni a karmikus megpróbáltatásból?

A felvállalt szelíd erő vezetne ki bennünket az áldozati kelepcéből, csakis ezáltal kerülnénk „egyen-rezgésbe” az egyenrangú tudatú, fejlett spiritualitású társadalmakkal, abban az esetben nyílhatnának meg előttünk a csillagközi kapuk!

Feltételezhetően létezik egy kozmikus kódex (ebben – a fenti személyek közül – mindenki egyetért), amely magába foglalja a galaktikus etikai, politikai, filozófiai irányelveket, s a kiszivárogtatók többsége szerint (Cobra a kivétel) ezek közül az egyik elsődleges, a be nem avatkozás törvénye. 

Pontosan itt van a bökkenő! 

Amennyiben elfogadjuk, hogy össz. emberi drámánk mögött negatív idegen befolyás áll, felmerül a kérdés, hogy vajon miként lehetett képes egy brutális és ragadozó birodalom kijátszani ezeket a fennkölt princípiumokat és a kulisszák mögött leigázni a Földet?

Hol voltak az interdimenzionális csendőrök, akik megvédtek volna bennünket ettől az inváziótól?

Illetve talán mi magunk, a traumakódunk által eggyé kovácsolt csoportként hívtuk be az azzal összeillő és arra rezonáló minőségű megszállóinkat? 

Ez esetben az Isteni Terv valóban a lassú önmagunkra ébredés evolúciójában gyökerezik, ahol magunktól kell – tart amíg tart és kerül amibe kerül alapon – transzformálnunk…

Ugyanakkor kísért a felvetés, hogy mi történne akkor mégis, ha a démonikus uralom már rég kicselezte volna az Egyetemes Törvényt és így immár nem azonos feltételek mellett folyik a planéta erőpróbája, hanem réges-rég kiegyenlítetlenek az erőviszonyok?

 

A SZENVEDÉS-FÜGGÉS LETAGLÓZÓ EREJE

 

Egyszerű példával élve, idézzünk meg képzeletünkben egy bántalmazó kapcsolatot. Az egyik fél érzelmi abúzusának alanya a partnere. A partner felismeri a folyamatos elnyomást, ezért képes segítséget kérni. Terápiára jár, a barátai támogatásáért folyamodik, idővel pedig – köszönhetően a gyógyulásra és megszabadulásra irányzott összpontosításnak – leválik elnyomójáról.

Most ugyanezt a viszonyt terjesszük ki egy patológiás bűnelkövető jellemrajzára, aki nem csupán megkötözi és bezárja partnerét, hanem bedrogozza, mérgezi és lelkileg is terrorizálja. A párja előbb-utóbb alkalmatlanná válik a védekezésre, csak öntudatlan vegetációra képes. 

Valahol ebben a fázisban tart a több (száz) generáció óta félrevezetett, megnyomorított emberiség. S ha esetleg eloszlik a delírium, lesz-e erőnk és képességünk lerázni a bilincseinket? 

Sajnos nagyon úgy tűnik, hogy bolygónk lakóközössége - e pillanatban - egy ellenállását veszített, tehetetlenség-illúzióba zárt kollektív tudatmezőt hozott létre. Akik értik a folyamatok irányát, még kisebbségben vannak. Jogi próbálkozásokkal, demonstrációk útján szeretnének szabadságjoguknak érvényt szerezni, de ezek a módozatok egyelőre nem állítják meg a Cabal ámokfutását.  Az agresszív fellépéstől és háborús hangulattól – érthetően - irtóznak, ezért erőszakmentesen – s ezáltal puhány és vérszegény módon -, döbbent megfigyelői a történéseknek. A társadalmi engedetlenséghez tömegek kellenének. A változtatáshoz tudatos, összehangolt irányítás, magasztos eszme, közös célok, a célok megvalósításához fejlett eszközök, technológia szükséges (legalább olyan korszerű, mint amit a Cabal birtokol)… így talán lenne bennünk potenciál.

Ezek nélkül pedig csellengő, tébláboló, vakon botladozó akaratok masszája vagyunk.

Ez az ellentmondás még kitakarja előlünk a megoldást. Ebből a nézőpontból szemlélve valóban káros, ha passzívan, csalóka fantazmagóriákba ragadva a megszabadítóra várunk.

A megmentés ábrándja nem szítja fel a cselekvés tüzét. Részt kell vállalnunk hát globálisan, a sorsunk alakításában, ehhez pedig valóban rá kell ébrednünk az aljasság mértékére.  Ugyanakkor nem csupán arra, hanem saját, egyedi és unikális erőforrásainkra is. Ez a különleges emberi potenciál pedig képtelen addig konkrét formát ölteni, amíg a félelem és bizonytalanság – a háttérből alantas módon, folyton újrakatalizált – ködfüggönye fedi. Ebből az ördögi, gerjesztett kómából felébredni nagyon nehéz. Sokak (mint Corey Goode) meglátásában a fokozódó szenvedés útján kell eljutnunk az eszméléshez… én azonban máshogy látom ezt.

 

DEUS EX MACHINA

 

Úgy vélem, egy hathatós impulzus ereje mozdítaná ki kába megalkuvásából civilizációnkat.

Miért ne jöhetne hát egy jótékony segítség, mint egy transzcendens infúzió, beleplántálva a kollektív tudatba, amely megtöri végre az okkult varázslatot?

Az ébredés – sokaknak – még így is fájdalommal járna, tagadásuk mértéke szerint.

Egy energetikai tisztító hullámot kérünk hát, amely visszakapcsol bennünket a kozmikus érzékelés véráramába! Talán pont ez lenne a Corey által előrevetített Napvillanás?

Ebben a galaktikus harcban esetleg megérdemelnénk egy kis előnyhöz jutást, egyfajta „spirituális kreditet”, az erőviszonyok kiegyensúlyozása végett! Az összefüggések bizonyos mértékét átlátók már elérkeztek ahhoz a kozmikus pillanathoz, amikor meg kell szólítaniuk a végtelen Forrást, a Teremtőt magát.

Talán eljött az alkalom meginvitálni az Isteni Közbeavatkozást! 

Elképzelhető, hogy rendkívül naivak a fenti gondolatok s a rettegő egó szövi délibábos álmait…

 

TALÁLKOZÁS AZ ÁRNYÉK-ÉNNEL

 

Meglehet, hogy az egyik legsötétebb illúziót választottuk a leszületésre, iderepített minket saját tapasztalati utunk amorf konklúziója, oly mértékben eltávolodtunk az egyetemes teremtői kódoktól, hogy manifesztáltuk közös fájdalmunk projekcióit.

Duálisnak tűnő, de azt csalás útján megtartó színtérre hívtuk magunknak a megtévesztés zarándokait. S addig nem jő a feloldozás, amíg fel nem ismerjük, hogy az egész Cabal/Reptilián/Lucifer-átverés csupán a lelkünk titkos régióiban megbúvó öngyűlöletünk – matériába hívott - leképezése.

A bennünk élő sötét formavilágokkal kell hát leszámolnunk, amely talán nehezebb feladat, mint a kívülről fenyegető fantomok elleni küzdelem…

A leszámolás szó persze félrevezető…

Pont, hogy a HATÁSTALANÍTÁS lenne a feloldozás, nem pedig a hadakozás vagy meghunyászkodás. Megérthetjük, hogy káprázattal tápláljuk nem létező hatalmasok blöffjeit, annak az illúziójával, hogy kicsik, képtelenek, erőtlenek és értéktelenek vagyunk.

Ha figyelmünket az Égi Szférákba vetítjük, ráébredünk, hogy ugyanazon ős-szenvedély izzítja létünket, amely lélekszikrája táplálja a csillagokat és a szellemi hierarchiákat. Ez a tudatosulás emelhet vissza minket, eredendő önmagunkhoz…

Elena plejádi megmentőiben, Corey - spirituális vajúdás útján az Ébredést megszülő - elméletében vagy a Nagy Napvillanás által elhozott kozmikus újraindításban is lehet hinni.

Fordulhatunk a Teremtő Forráshoz a gyógyító közbenjárásért, a legfontosabb viszont, hogy ezek során tűnődünk, gondolkodunk, az érzésekből megértéseket szublimálunk, szellemi lenyomatokkal formáljuk a kvantum-tér átalakító mezejét, amely visszahat a valóságunkra.

Izgalmas végigkövetni, mi minden bontakozik ki az érzékelések bölcsőjében, - s Dr. Michael Salla gondolati vonalát továbbvezetve - mi is lesz a leghangosabb csoport-tudat, amely egyesített hitrendszerével átvarázsolja a közeljövőnket…

  

ÉRTÉKTELENSÉG ÉS MEGBECSÜLTSÉG HULLÁMVERÉSE

 

Nagy formátumú, hősi eposzokban feloldott eredettörténetekért sóvárgunk. Lenyűgöződve figyeljük mások lenyűgöző szenvedés-útját vagy megdicsőülését. A körülöttünk kinyíló, jelenkori történet lehetséges eredményét vizsgálva is jelentőségteljes, heroikus végkifejletet jósolunk magunknak, mint kollektívának.

A felhangolt csőcselék által feláldozott mártírokká válva, a Galaktikus Föderáció révén megmentve, a Napvillanás okán felemelkedve, az Isteni Impulzustól megvilágosodva is egy és ugyanaz a látomás fogalmazódik meg bennünk, ami nem más, minthogy a galaktikus fontosságok fókuszába helyezzük magunkat.

Érdekes – de a dualitás princípiumával egyező - ellenpólusa ez a létjogosultság-fájdalomnak, amelyet kollektív embersorsunk magán visel. Kicsiségünk káprázatát létünk nagy horderejének vágyálmával kompenzáljuk. Valószínűleg mindkét szélsőséges létállapot csak illúzió… 

A „jelentéktelenség” és „fő lényegesség” illúziójának a feloldozása az „egyaránt fontosság” elve, azaz egy gyönyörű és egyenrangú összekapcsolódás kell, hogy áthassa az Univerzum szegleteit, több dimenziós kiterjedésben.

A tágabb rendszernek minden része hatással van egymásra és befolyásolja az Omniverzum teljes státuszát. Ezért lehet az Emberiség – jelenleg – az idegen civilizációk figyelmének fókuszában. Hitrendszerek, gondolati/érzelmi és cselekvő energiák határozzák meg a kozmikus lüktetést, amely áramlásában tágulnak – egymást befolyásolva, emelve – vagy akadályozva – az intergalaktikus tudatformák.

Ami most velünk történik, hatással lehet más, csillagközi társadalmakra is.

A megkönnyebbülést elhozó transzformáció pedig akár észrevétlen módon is bekúszhat zűrzavarral teljes hétköznapjainkba, nem feltétlenül érkezik látványos csinnadratta képében.

 

VILÁGOK HÁBORÚJA

 

Ez történik H.G. Wells regényében, a Világok Harcá-ban is. A történet különböző feldolgozásaival találtam magam szemben, életem megannyi pillanatában, s rám gyakorolt elemi hatásával mintha emlékeztető-és megfejtő-kódként szolgált volna számomra egy bekövetkező esemény megértéséhez.

„A XIX. század utolsó éveiben nem hitte volna senki sem, hogy a földi életet oly értelmes lények kísérték beható, éles figyelemmel, akik bár halandók, mint az ember, ennél hatalmasabbak; hogy az embereket, mialatt saját ügyeikkel voltak elfoglalva, körülbelül oly gondosan vizsgálták és tanulmányozták, mint a vízcseppben nyüzsgő, szaporodó, múlékony teremtményeket szokás mikroszkópon keresztül. Az emberek, apró-cseprő ügyeiket végezve, határtalan elégedettséggel jártak-keltek a föld hátán, s boldogokká tette őket az a tudat, hogy föltétlenül uralkodnak az anyagon. Lehet, hogy az ázalagok is így érzik magukat a mikroszkóp alatt...

… Pedig a tér örvényein keresztül oly lények irigy szeme tekintett Földünk felé, akiknek szelleme úgy aránylik a mi szellemünkhöz, mint a mienk a veszendő barmokéhoz, s akiknek hatalmas, hideg, önző értelme lassan, de biztosan kovácsolta a terveket ellenünk.”

Így kezdődik H.G. Wells 1895-97 között írt regénye.

A mű, egy ragadozó idegen fajról szól (a regényben marslakók), amely hosszú előkészítést és tervezést követően leigázni készül a Föld naiv, kezdetleges tudományos fejlettséggel bíró civilizációját. Felsőbbrendű-tudatuk alapja pont az a hideg, együttérzést nélkülöző intellektuális fölény, amelyet hosszú fejlődési útjuk alatt elértek. Megszállásuk pusztulást hoz, fegyver-arzenáljuk is változatos: hősugár, fekete füst, mérgező gázok, vörösfű… Lerombolják a bolygó infrastruktúráját, céljuk, az emberi ellenállás teljes megtörése… Vérátömlesztéssel táplálkoznak…

Elkeseredett harc folyik, amelyben az emberiség vesztésre áll. Majd egyik pillanatról a másikra haldokolni kezdenek a földönkívüliek, mintha egy mérgezés ütné fel a fejét soraik között. „Azt tudtam csak, hogy ezek a lények, akik éltek és rémülettel töltötték el az embereket - meghaltak”- írja az elbeszélő. Mint kiderül, a halálukat mikrobiális fertőzés okozta, ami ellen nem voltak immunisak, ugyanis „a Marson nincsenek baktériumok”. 

„Lehet, hogy a mindenség szempontjából a marsbelieknek ez a támadása végeredményében javára válik az embereknek; megfosztotta az embert attól a jövőbe vetett derűs bizalomtól, amely legtermékenyebb forrása a hanyatlásnak. Az emberi tudást rengeteg új ismerettel gyarapította, s nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az emberiség közös érdekeinek felfogása minél hamarább tisztázódjék” – hangzik el az összegzés. 

Vajon mi is az a mélyebb értelem, amit a történet közölni próbál?

 

AZ ÜZENET

 

Tekinthetjük úgy, mint egy figyelmeztetést.

Szólhat ez az intelem arról, hogy nem szabad az intelligenciát (intellektust – a szerk.) a többi emberi érték fölé helyezni (a regényből kitűnik, hogy a marslakók egy túlfejlődött aggyal rendelkeztek, ez nehézkessé tette testüket, és elvesztették az érzéseiket is).

Hírt adhat a természet, mint védelmező erő nagyságáról is, amely nem tűri az idegen, bántalmazó betolakodót.

A műből származó fenti idézet - mint erkölcsi okulás – közvetítheti az átfogó spirituális tételt, amely szerint – magasabb szempontból – a fájdalmas tapasztalásból származó tudás a nagyobb jót és fejlődést szolgálja, a közösen átélt trauma az összefogást előlegezi meg (itt Corey Goode hipotézisével figyelhető meg párhuzam). 

Számomra viszont kibontakozott egy másik mondanivaló is. Ennek körüljárásához meg kell ismernünk az író, H.G. Wells hátterét.

 

AZ ÚJ VILÁGREND PRÓFÉTÁJA

 

Ehhez segítségünkre Fritz Springmeier, a sátánista vérvonalakra épülő globális elit működésének egyik legfőbb kutatója - több, a témát körüljáró könyv szerzője - lehet, aki a „H.G.Wells, az Új Világrend Prófétája” című cikkében részletesen bemutatja Wells furcsa hitvallását és kapcsolatait.

Szerinte Wells (csak „H.G.” volt a megszólítása) nem csupán látnok volt, aki 1913-as írásában (The World Set Free) már előre megjósolta a modernkori háborút, a londoni bombázást, az atombombákat, a Nemzetek Ligája létrejöttét, az Irak feletti lopakodó vadászgépeket, az űrrepülést s a jövő számtalan egyéb részletét, nem csak aprólékosan feltérképezte, miként lehetne létrehozni egy új világrendet, hanem részt is vett az események kiváltásában, az előkészítésben.

H. G. Wells

Leninnel nézeteltérésbe keveredett, de Sztálinról így nyilatkozott: "… Soha nem találkoztam még őszintébb, tisztességesebb és becsületesebb emberrel ... és semmi okkult és baljóslatú ... mindenki bízik benne"…

Springmeier így fogalmaz: … „És valóban, amikor ma az elitet hallgatom, szavaikból H. G. Wells ötletei visszhangoznak. Például David Rockefeller az 1991-es Bilderberger-találkozón: "... a világ most kifinomultabb és felkészültebb ahhoz, hogy egy olyan világkormány irányába masírozzon, amely soha többé nem akar háborúzni, inkább az egész emberiség békéjét és jólétét tartja szem előtt".

Állítólag Aldous Huxley, Orson Welles és H.G. Wells - sok olvasójának feltételezéseivel ellentétben - nem ellenezte a „Nagy Testvér” egy világdiktátumról szóló prófétai nézeteit. H.G. erősen hitt a faji eugenikában, azaz pártolta az ideológia szerinti „alsóbbrendű fajok” és „haszontalan evők” megsemmisítését. Úgy vélte, hogy az államnak az oktatáson keresztül ellenőriznie kell az emberi elmét, ezáltal elérhető, hogy a populáció az állam engedelmes szolgájává váljon. Hitt a társadalom-mérnökség jobbító tevékenységében. Bár Wells a Fábiánus Társaság tagja volt, sok tekintetben nem értett egyet a célkitűzésekkel. Egyértelműen a brit elit főszolgálójának született és ehhez méltóan az Új Világrend prófétájának számít annak ellenére is, hogy a szabadkőművesek nem ismerték el, hogy a soraikba tartozott.

 

A GYŐZELEM ELREJTETT KÓDJA

 

Ezek tekintetében könnyű feltételezni, hogy a látnoki író képes lehetett a pszi-mező - teret és időt átívelő - adattárából ráérezni az eljövendő kor tekintélyelvű csatározásának kimenetelére, így a mű könnyen lehet a sötét háttérhatalom és démonikus feljebbvalóival folytatott, több évezredes háború, az emberiség számára felszabadulást hozó eposzának allegóriája… 

Ugyan Wells autokratikus elképzeléseiben – a marslakók és a Cabal párhuzamából kiindulva – a Mély Állam kerülne ki győztesen, de regényében mégsem ez a végkifejlet született meg. Önmaga előtt is leplezett, tudattalan utalás lehet mindez egy szimbolikus „baktériumra”, amely a Végső Harc stádiumában, az eugenista-transzhumanista „marslakók” bukását hozza el?

A marslakók veresége gőgös fölényükből fakadt, stratégiájuk nem terjedt ki minden részletre, a körültekintésük hiánya egy bagatell hibához vezetett. Alábecsülték az ellenséget. 

Vajon mit szimbolizálhat ez az apró kórokozó, amely – jelentéktelensége okán – még felismerhetetlenségbe burkolózik a háttérben ármánykodó sötét erő számára, s amely a hanyatlásukat hozhatja el?

Nyilván egy olyan evidencia, amely eddig is a szemük előtt volt kendőzetlenül, de súlyát mindmáig nem ismerték (f)el.

Talán ez nem más, mint az emberi lelkiismeret? Az isteni morál, amely megtévesztett valóságunk labirintusában is képes megvilágítani az utunkat?

Az együtt érző képességünk, ami a bajban az odafordulás, törődés és összefogás egységébe képes kapcsolni minket közösségi szinten is?

Gaia istennői lelke, amely idővel kivet magából minden megnyilvánulást, amely a természet, a Föld dévái ellen szól?

A bennünk élő transzcendencia, amely kiszámíthatatlanná változtatja ébredésünk potenciálját? A Forrás – lényünket átrezgető – ereje, amelyet kordában próbál tartani az ellenünk megnyilvánult oldal, de váratlanul képes mégis életté varázsolódni, amint azt a kozmikus adaptáció kódjai is sejtetik?

Esetleg egy előttünk is titkolt vonatkozás, amely majd számunkra is meglepetésként nyilvánul meg?

 

EPILÓGUS

 

Bárhogy is legyen, hiszem, hogy így kell történnie, drámánk útján fellelhető a végső megoldás, a felemelkedésünk kulcsa. Létezésünk játékában el van rejtve a támogatás, mint a kegyelem eszköze.

Egyszerre kell beölelnünk a bátorság – önmagunkkal és saját, az árnyékvilágból merítő teremtésünkkel szembesítő – minőségét, ugyanakkor a tiszta, univerzális kódokra összpontosító, reményteljes jövőt vizionáló, ősbizalomra alapuló fókusz gyakorlatát.

Cselekvő felelősségünk jelentőségének tudatában, kollektív és egyéni önszabotáló mintáink felismerésével induljunk el a szelíd feloldozás útján, ahol a végtelen Forrásba vetett bizalom által kikövezett ösvényen haladva leljük meg egységes és individuális adottságaink igaz erejét!

Ehhez van szükségünk a Szent Jövő Álmára, amelyet együtt hívunk testet öltésbe!

A komplex viszonyuláshoz szükségünk van Elena, Corey, Dr. Salla, Cobra és mások szemléletére. Csak ezek az együttes, egységesített látásmódok hivatottak kitárni az Emberiség új lét-spektrumát.

Így nyílhatnak meg előttünk a Végtelen Világok Kapui, s így válhatunk egyszer – talán korábban, mint gondolnánk - a Galaktikus Szcenárió tiszteletbeli Tagjaivá!

 

Ne féljünk, szembesüljünk és reméljünk!

 

2021. 10. 07.

 

Sheni