Megnéztem Dr. Steven Greer leleplező alkotását a – sokak szerint – küszöbön álló „idegen invázió” szimulációról. Aki ismer, tudja, hogy kutatóként hivatalosan is elmélyültem a földönkívüli-témában, de számomra a legmeghatározóbb elköteleződés maga, a személyes érintettség.

A film magyar fordítását az Exopolitika Magyarország készítette ( https://exopolitikamo.wordpress.com/ )

Amely állításokkal maradéktalanul egyetértek, azok az alábbiak:

• A „függöny mögött” meghúzódó és a társadalmi paradigmákat manipuláló hatalmi csoport visszatartja a valóság átfogó természetét illető igaz információkat és hazugság-hologramokkal kábítja a hétköznapi tudatot.
• A hosszú évtizedek óta működő és különböző érdekcsoportok köré rendeződő titkos űrprogramok nem csupán a kozmikus etnográfia ismeretével, de változatos együttműködési projektekkel is rendelkeznek nem evilági lényekkel.
• Az elhallgatott tudományos és technikai vívmányok révén - amelyek meghatározó része a földönkívüli szerkezetekből származó visszafejtett technológia és megvásárolt idegen tudás - már egy olyan kozmikus és virágzó korszakba léphetnénk, amely a Star Trek-et megidéző jövőképet vázolhatna elénk (ezért is olyan gyomorforgató a klíma-válságra hivatkozó, folytonos bűntudatkeltéssel operáló propaganda, az elit a szabadenergia bevezetése helyett még mindig a fosszilis energiahordozókról próbál több bőrt lehúzni, majd a környezetválság kialakulásáért a hétköznapi kisembert hibáztatja. )
• Az elit elsődleges célja az emberiség feletti totalitárius kontroll gyakorlása, amely a félelem-propaganda eklektikus eszközein keresztül szavatolható.
• Tervben van az „idegen invázió”szimuláció, amely által csúcsra futtatható a rettegés foka és a pánik hatására megtört földi populáció – a galaktikus háború árnyékában – végleges rabszolgaságba dönthető. Régi elképzelés szerint ez a hamis zászlós művelet a Blue Beam Project néven elhíresült, ultra-fejlett holografikus kivetítésekkel felturbózott lézer-show lenne, fényhatások, égi anyahajók 7D-technikás délibábjaival megspékelve. Meggyőződésem szerint azonban a „bábjátékosok” itt nem állnának meg, hanem civil emberáldozatokat követelő harci játékokat is produkálnának a hatás érdekében. Számukra érdektelen a „járulékos veszteség”, ezt tapasztaljuk most is, a jelen időkben…

Hol van hát a probléma, mi az, ami nem tetszik a filmben?

Nos – a számomra is igaznak ítélt megállapítások mellett - Greer többször is az összemosás és hasítás technikáját alkalmazza. Szerinte:

• Kizárólag jó szándékú földönkívüliek léteznek (itt a kozmikus utazással járó technológiai fejlettséget összemossa a morális/etikai tudatossággal),
• a gonosz agenda, a mások szenvedése iránti érzéketlenség kizárólag a hatalomvágy által megmérgezett emberi természet része (tehát mi, mint földi populáció, a csúnya ragadozó és megszálló tudatunkkal a jóságos és önzetlen kozmikus Testvériség ellenpólusa lennénk),
• minden az uralomra törő korporációk feneketlen bendője, kapzsisága okán történik.

Mivel hipotézisét az ufológia területére beszivárgó, az inváziós narratívára felkészítő imposztorokra építi – akik mellesleg Greer kollégái és eszmetársai – szót kellene ejtenünk a létező pszichológiai operációról is, a dezinformációs technikáról.

(Illusztráció: https://www.deviantart.com/danyadesigns/art/Dark-Side-Of-The-Moon-566487602 )

Márpedig az ufológia/exopolitika területén is megjelent a torzítás, amely egy átfogóbb tudatmanipuláció része. A technika célja néha nem más, mint hamis következtetésekre irányítani az összeesküvést sejtők fókuszát, máskor „csupán” összezavarni és megosztani, azaz megakadályozni, hogy egységes látásmód és összefogás alakulhasson ki a gondolkodó, a nagyobb összefüggésekre rezonáló igazság-keresők körében. E tevékenység mögött pedig a titkos uralom 3-betűs ügynökségei állnak, amelyek készséggel elvégeznek bármilyen piszkos munkát megbízóik utasítására.

A „gondolat-eltérítés” lényegében egy kondicionált narratíva megalkotását segíti. Kitakar bizonyos – az irányítók számára – kellemetlen igazságokat és ezen célból felhangosít félig-meddig legitim infókat hazugsággal és csúsztatással vegyítve.

Ahhoz, hogy morfondírozhassunk azon, vajon Greer mit is próbál leplezni filmes szuggesztiója által, előbb el kell picit merülni a jelen kutatók és Greer állításainak kontradikciójában.

Hangsúlyozni szeretném, hogy minden itt megfogalmazott gondolatom szubjektív, „hiteles bizonyítékokat” mellőző iromány! Ugyanis egész jelen valóságunk csupán feltételezés és hivatkozás alkotta holografikus állapot, a személyes meggyőződés lehetősége keveseknek adatik meg. Minden tudományosnak titulált axióma egy akadémikus elit által érvényesített, jóváhagyott tétel. Például nem TUDOM, hanem HISZEM, hogy a Föld geoid alakzat, imádott csillagászati könyveim tanulmányozása által szereztem ehhez valósnak ÉRZETT információkat. Ugyanis az elméleti tudás – közvetlen megtapasztalás nélkül – nem más, mint hit alapú meggyőződés. Képzeljünk el egy – ha úgy tetszik – párhuzamos valóságot, ahol az irányítók létrehoznak bizonyos hitelesítő intézményeket (a „felkentek” és „kiválasztottak” köre), amelyek minden területen azt a hivatalos álláspontot harsogják, amely leginkább támogatja a hatalmi érdekeket. Teszik ezt a felsőbbrendű és kiváltságos identitásért, a „tudás kulcsának őrzője” szerepében manipulálják a lebutított, tekintélyelvűség hipnózisában lévő hétköznapi tudatot. Alapítanak egy hierarchia-alapú piramis-rendszert, amely a tudást részekre bontja, széttördeli és ez a struktúra - a csúcsától lefelé - csökkenő beavatottsággal jár a tagjai számára. Így érik el, hogy a nagyobb összefüggéseket senki ne lássa, a részigazságok biztonsága pedig csupán hamis egót növeszt.

Ebben a mátrixban a háttérhatalom képviselői - már évezredek óta - a kozmikus civilizációk sokszínűségének tudatában vannak. A piramis alsóbb szintjein lévők pedig hézagos ismereteket interpretálnak, a lyukakat pedig sajátos elképzelésekkel töltik fel.

Egyértelmű, hogy ennek a párhuzamos valóságnak a lakója Greer is, csakhogy néha furcsán felszínes kijelentésekkel bír.

A jóságos földönkívüliekről alkotott nézete az elérhető intergalaktikus kaleidoszkóp piciny szelete, következtetése megreked a kollektív tudatosság és technológiai fejlettség párhuzamba állításánál. Greer tudományossággal kívánja alátámasztani érveit, pedig a jelenséget tanulmányozók legtöbbjének a legnagyobb felismerése a transzcendencia mindent átfogó működési elve. Nem lehet metafizikai ismeret, az absztrakt értelmezésének képessége nélkül szemlélni a témát, s amit leginkább elkerül Greer, az az ok-okozatot mozgató okkult gyökerek feltérképezése. Érdemes Dr. Michael Salla, a titkos űrprogramokról és eredetükről írt könyveit elolvasni az átfogóbb képalkotáshoz (Space Force, US Air Force Secret Space Program, Insiders Reveal Secret Space Programs & Extraterrestrial Alliances Vol.1, The US Navy's Secret Space Program and Nordic Extraterrestrial Alliance (Secret Space Programs) Vol.2). A földi - idegen kapcsolat történetiségből nem lehet kihagyni a nácik okkult iránti rajongását, a Vril/Thule ideológiának jelentőségét sem.

A spirituális ufókutatás és exopolitika általában duális szemlélettel rendelkezik a kozmoszt behálózó fajok vonatkozásában. Dr. Salla Jelentés a földönkívüli fajok tevékenységéről és indíttatásairól című írásában különbséget tesz a katonai-ipari-földönkívüli komplexummal együttműködő és a katonai-ipari-földönkívüli komplexummal NEM együttműködő fajok között. A szakmai köznyelv az előbbi csoportot „önmagukat szolgálókként”, utóbbit „másokat szolgáló” lényekként azonosítja.

Az általam alkotott megnevezés és definíció „felsőbbrendű tudattal bíró” és „egyenrangú tudattal rendelkező” csoportokra osztja az idegeneket. Szándékaik meghatározásában is ez játszik szerepet. A felsőbbrendű tudat jogosságot formál a számukra „alacsonyabb rendű” életformák feletti rendelkezésre. Az egyenrangú tudatú lények a határtalan teremtés diverzitásában minden létezőt a végtelen Forrás kifejeződéseként tisztelnek, nem differenciálják az élethez való jogot „fontosság” szerint. A felsőbbrendű tudat is lehet a megközelítése szerint jóhiszemű, neutrális és rosszhiszemű is. A „kegyelmes”, „érdektelen” vagy zsarnok király archetípusa példázza mindezt. A kegyelmes odaforduló, megosztja azt, ami az övé, de előnyben részesíti saját és kiváltságosai érdekeit. Az érdektelent nem az együttérzés, hanem egy hideg szemlélet vezérli, akár önérvényesítő törekvései spirituális igazolást nyernek. E zord fatalizmus alapján minden létező ott tart ahol kell, így nincs értelme a beavatkozásnak és segítségnek. A zsarnok pedig saját agendáját akarja ráerőszakolni másokra, behódolást és szolgaságot követel. Az egyenrangú tudatra emelkedett fajok általában jóhiszeműek, de – ha nem az örömelv vezérelte igényeink szerint bánnak velünk, úgy – a megközelítésünk szerint - tűnhetnek neutrálisnak, érzelem-mentesnek is.

(Illusztráció: https://www.vashta.com/ )

Itt máris elérkeztünk egy újabb szempont vizsgálatához!

Greer szerint egy űrutazásban gyakorlott civilizáció nem támadhat meg minket, mert evolúciója során már eljutott a békés fejlődés stádiumába.

Elemezzük kicsit a gonoszság természetét!

Alapvetően el kell választani a túlélésért folytatott károkozás, destrukció fogalmát az ideológiai feljogosítottságból származó pusztítástól. Az elszenvedő számára persze ijesztő, gonosz és elrettentő az ösztönből fakadó, csupán a túlélés célját szolgáló rombolás is, de az oroszlán prédaejtő akciója sem gonosz, ahogy a vámpír alakja is magában rejt olykor áldozati elemeket. Kényszerét nem tudja uralni, mert „ilyen a természete”. A ragadozó/parazita attitűd a kozmikus- evolúciós úton előbb-utóbb el kell, hogy jusson egy fordulóponthoz, ahol ráébred saját elemésztő jellegére. Ez a tudatosulás pillanata. Innen választhatja az önigazolás avagy „az árnyékban megmerítkezés” állapotát, ahol feljogosíthatja vérengzését tetszetős ideológiákat kreálva. Az üvöltő hiány pulzáló ösztöne - a felsőbbrendű jogosság pszichózisával - olyan kényszerítő erő, amely eszközöket keres és talál arra, hogy behajtsa sóvárgása tárgyát. E torz önkép - logikával és hideg intellektussal párosítva - akár csillaghajókat is építhet más fajok, mint organikus erőforrások begyűjtésére.

Máris a miszticizmus talajára léptünk. Rudolf Steiner „Hideg Ördögnek”, Arimánnak nevezi az egyik ellenerőt, amelynek legaktívabb megnyilvánulási területe a tudományos materializmus.  Racionális, érzelemmentes, gyűlöli a szabadságot és szabotálja az emberi szabad akarat gyakorlását. Megtagadja a transzcendenciát, az univerzum isteni természetét. Talán elérkeztünk az alapvető gonoszság lényegéhez. Könnyen mondhatnánk, hogy gonosz az, aki tudatosan válik a destrukció eszközévé, pedig a megértése útján választhatná a stabilizáció útját, idővel átlényegíthetné természetét a másokat szolgáló irányt támogatva. Steiner mutat rá, hogy igazán démonivá az entitást a pusztító kényszereire tudatosult, de azokat élvezetből működtető természete teszi. Arimán legfőbb társaként  Sorath-ot nevezi meg, aki mások kínjában, szenvedésében, öncélú testi és lelki gyötrésében leli örömét. Igazi szadisztikus, részvétlen, minden együttérzésre képtelen szellemi lény. Sokan vélekednek úgy, hogy világunkban eljött Sorath ideje, talán a kelleténél korábban is, s Arimán szolgálatával együtt teljesedik ki az apokalipszis.

(Illusztráció: https://www.vashta.com/ )

Sátán másik szövetségese Lucifer, aki nem túlélő kényszere vagy élveteg vágya okán motivált - az emberiség kognitív szemszögéből - gonosz cselekedetekre, hanem a belátása folytán, önfeláldozással veti magát az alacsony szférák csapdáiba, az idő-illúzió eonjai foglyává válik a hatás-ellenhatás törvénye miatt, de a kollektív ébredés érdekében alakul ő is a tagadás kellékévé. Ő csak a földi életben gonosz, a halál után az ember segítője, örül, ha kudarcot vall csábítása. A művészet, bűntudat, létjogosultság, illúzió a megkísértő tere.

Az élvezetből vérengző és az isteni akaratból fakadó tanítást felvállaló megtorló alakja az őshagyományokat is végigkíséri. Valójában a két ellenerő együttműködik az ébresztésben, hiszen közvetett úton Sátán/Arimán is a szabadság eszméjét erősíti azon a ponton, amikor a rideg elnyomás hatására beért fájdalom enyhülésért kiált.

A duális játszma része ez a megosztottság. A galaktikus lények – bizonyos denzitásig – még a játék részesei. Így polarizált szándékokkal, hierarchia-tudattal bírva, egyedi társadalmi szempontok alapján vesznek részt egy bolygó életében. Lehetnek kizsákmányolók, segítők, sőt olykor ilyenek és olyanok is egyszerre.

Alex Collier ufó-kontakt a Defending Sacred Ground (A szent föld védelmében) című könyvében az arimáni ellenerőkre hajazó reptilián fajról, uralkodó kasztjukról, a Ciakar-ról mutat be, nem igazán üdítő tényeket. David Icke szintén figyelmeztet minket e ragadozók átkos tevékenységére. Az Egység törvénye (The Law of One) az Orioni Szövetség megnevezés alatt elegyíti az önmagukat szolgáló, destruktív és elitista fajokat (a magas szürke „Maitre”, néhány reticulumi csoport, a Mantidok (rovarszerűek) valamint a Drákó-reptiliánok tartoznak főként ide). William Tompkins, a Dougles Repülőgép Vállalat, a Lockheed Martin, majd a titkos űrprogram repülőgép tervező mérnöke szintén sokat mesélt a kártékony idegenek és földi kormányok együttműködéséről. Thomas Castello, a furcsa körülmények között eltűnt kiszivárogtató a Dulce-bázis sötét titkairól lebbentett fel fátylakat. Karla Turner az életét az eltérítéses élmények tanulmányozására áldozta. Sajnos szó szerint, hiszen fiatalon – ellentmondásos körülmények között – szenderült jobblétre. A Masquerade of Angels című könyvében alaposan kitér a „screen memory” azaz fedőemlék jelenségére. Bemutatja az elrablások horrorisztikus arcát, amely gyakran csak több lépcsős hipnózis-terápia folytán nyílik fel, s a rögzült emlékeket mesterségesen beültetett hamis víziók leplezik.

Az utóbbi idők különleges fordulata a titkos űrprogram kiszivárogtatóinak nagyszámú kiállása a nyilvánosság elé. Közülük a legismertebb Corey Goode, Emery Smith, Randy Cramer, Tony Rodrigues, Niara Isley, a rejtélyes halált halt Max Spiers és sokan mások. Elmondásukban visszatérő elem a „20 és vissza” program, amelynek keretében fiatalon kiemelik őket a fő idővonalról, a képességeiknek leginkább megfelelő elit-képzésben részesülnek, majd a naprendszer bizonyos bolygóira, aszteroidákra, illetve a mély űr térségeibe küldik őket szolgálatra. A szolgálati idő (17-20 év) lejárta után pedig - újrafiatalító eljárást követően - visszahelyezik őket a fő idővonalukra, a kiemelés pontos idejébe. Teljes emléktörlés alá lesznek helyezve, így évekig csupán nyomasztó álmokként zargatják őket az emlék-betörések. Rejtett depresszió, akár öngyilkossági kísérletek okán szakemberhez kerülve, idővel felfedik titkukat. Van, aki - intuitív empataként - elfogott idegenek kihallgatásában vett részt, más nem evilági testeket boncolt, akad bőven ex-szuperkatona, űrhajó-mérnök, pilóta, de aszteroidákon bányászó munkás és szexrabszolga is. Többen egybehangzóan beszélnek egy – az orioni szövetséggel társult – sötét flottáról, amely a náci ideológia és reptilián felsőbbrendűség keverékére épült hódító űrhadsereg, földi és a földön kívül született emberi katonákból toborozva.

Ugyancsak többeknél felmerül a kozmikus emberkereskedelem témája. Talán ez az egyik legfájdalmasabb tabu, ami súlyosan betámadja biztonságérzetünket. Ezért is csak kevesen mernek róla beszélni. A beszámolók szerint a háttérhatalom kiárusít bennünket – főleg - az idegen technológiáért cserébe. Sok kereskedő faj adja-veszi az embereket, változatos célokból.

Ezzel a kellemetlen információval rezonál a David Paulides által felderített, aggasztó jelenség, a paranormális jelleggel felruházott nyomtalan eltűnések ügye. A „Missing 411” sorozat könyveiben az amerikai nemzeti parkok – visszatérő motívumokkal tarkított – köddé válásos eseteit vizsgálja. Később urbánus eseményekre is felfigyel, majd az USÁ-n kívül is kutakodik. Nem szívesen artikulálja sejtéseit, inkább az olvasóra bízza a következtetéseket. Ugyanakkor számos olyan furcsaságot elemez, amely a racionális magyarázatokon kívülre helyezi a történések hátterét. Engem – bevallom - megkísértett a könyvekben szereplő eltűnések és a kozmikus emberkereskedelem egybeeséseiből adódó összefűzés lehetősége.

Greer következő zavaró ferdítése, hogy az ufó-eltérítések megrendezésével a militarista szerveket vádolja. Állítja, hogy kizárólag emberek által eljátszott, hamis történetek alanyai voltak a súlyos traumát átéltek. A MILAB valóban létező katonai program, de a földiek - a sötét űrprogramok keretén belül - földönkívüli csoportokkal közösen működtetik. Ez is a „kiárusítás” egy formája. Űr-egyezmények keretein belül ezek a szervek engedélyezték, hogy az idegenek csoportjai saját céljaikra begyűjtsenek embereket, akiken különböző kísérleteket végeztek. Természetesen mindennek megvolt az ára. Állítólag az alkut megszegték bizonyos fajok, és sokszor átlépték a megengedett határokat. Már ha léteztek egyáltalán keretek és nem pedig a szabad rablás volt eleve a megállapodás tárgya… Mivel magam is feldolgoztam hazai eseteket, egyáltalán nem hiszem, hogy azok a magyar hadsereg titkos akciói lettek volna. A teljes glóbuszra kiterjedő nemzetközi operációt pedig képtelenség levezényelni, gondoljuk csak végig, milyen létszámú apparátust kellene megmozgatni hozzá. Abszurd felvetés! Greer cseppet sem bajlódik precíz megoldásokkal, a kétségeket elüti egy légből kapott indoklással és belógatja a torzszülött kártyát… mármint a születési rendellenességgel bíró statiszták használatát a MILAB-ban. Gondolom az apróhirdetésben ez állt: „Hasonlítasz egy szürke ufonautára? Akkor tárt karokkal várunk! U.S. Navy” Rejtély kipipálva! Ennél még az elme-programozás, hipnózissal beültetett hamis eltérítés – emlékekkel megvadított sztori is hihetőbb (és valljuk meg, alapja is van, ha az MK-Ultra programok történetét vizsgáljuk)…

Hasonló felületesség mutatkozik az „idegen rasszizmus” koncepciójánál is. Greer szerint a félrevezető ufológia közvetítésében a jóságos lények szépek és emberszerűek, a gonoszok pedig csúfak. Greer ezzel a kijelentésével olyan laikusnak tűnik, akinek fogalma sincs az elterjedt elméletekről, esetekről. Mit kezd például Charles Hall történetével, aki a Nellis légibázison (USA, Nevada) találkozott a magas fehérekkel. A lények – elmondása szerint - nem rendelkeztek magas etikai érzékkel, szívesen megöltek bárkit egy golyóstoll-szerű tárggyal, ő pedig – közbenjárásuk okán – majdnem elvérzett egyszer a sivatagban, máskor pedig háziállatukként tekintettek rá (bármit is jelentsen mindez)… Ugyanakkor a fajnak csillagközi utazáshoz alkalmas járművük van és technológiájuk párszáz évvel meghaladja a mi képességeinket. Kinézetükben nem sokban térnek el tőlünk, földi ruházatban pedig elvegyülnének Los Angeles utcáin.

Steven Greer sztereotípiáján kívül helyezkednek el a renegát plejádiak is, akik – bár jól néznek ki -, nem éppen angyalszerű viselkedésükről híresek. A reticulumi szürkék bizonyos csoportjai pedig lázadnak az orioni szövetség ellen és támogatást keresnek a pozitív galaktikus flottáknál. Aztán pedig megemlítem azt a reptiliánt, aki a Dulce bázison leleplezte a saját csoportja álnok tevékenységét és megmutatta az érdeklődőknek, merre tartják fogva az elrabolt városlakókat. Ebből is látható, hogy az esztétikus, ismerős kinézet néha alantas szándékokat, máskor pedig a szörnyetegként mutatkozó fizimiska érző szívet takar…

Vajon megannyi kontakt, ufó-elrablást elszenvedő, katonai kiszivárogtató, kutató és telepatikus üzenethozó csupán lidércnyomásos megtévesztés alanya, netán megrögzött hazudozó lenne? Mind - a sátáni gépezet kiszolgálójaként – tudatosan segítene az egyetemes félelem fenntartásában?

Pedig sokak komoly árat fizettek azért, hogy kifejezni próbáltak valamit felforgató tapasztalataikból. Volt, aki hajléktalanná vált (Alex Collier), más a színpadon holtan esett össze, mielőtt felfedett volna egy titkot (Dean Warwick), rákban hunyt el fiatalon (Karla Turner), kirabolták őt és megölték a kutyáját (Emery Smith) öngyilkos lett (Phil Schneider) vagy nyomtalanul eltűnt (Philip Corso)… A sort még folytathatnánk, de nem az a cél, hogy erősítsem az esetleges riadalmat az amúgy is traumatizált olvasókban. Egyszerűen nem értem, Steven Greer hogyan is gondolhatja komolyan állításait! Amennyiben tudása mélyreható gyökerekkel bír az ufológia területén, úgy blaszfémikus a tagadása, és tiszteletlenség az igazságért küzdő bátrak tetteinek és áldozatainak ignorálása!

Felmerül a kérdés, hogy vajon milyen szándék diktálja Greer jóság-illúzióját. Csupán megrögzött idealista, aki vágyaiból épít egy angyali és makulátlan lényekkel benépesített univerzumot, amely mintegy ellenpólusaként szolgál a szenvedést és csalódást indukáló emberi játszmának? Keserűsége szövi gyermekien tiszta álmait? Ő mindenesetre ezt próbálja sugallni filmje – szimpatizmust kereső – végjátékában, ahol Paola Harris-t látványosan meg is hatja, mi több, maga is elérzékenyülve fogadja az újságíró lojalitását és ölelését.

Nem éreztem hívást, hogy – a hatáskeltő képsorok – engem is a könnyeim morzsolgatására bírjanak. Felszínes, az ufológia/exopolitika felfedezésére egy teljes életet áldozó kutatók és kiszivárogtatók hitelét romba dönteni próbáló, megalapozatlan és kétes „bizonyítékokra” építő tanúságtételei engem nem győztek meg arról, hogy az űr csakis a béke, öröm, boldogság birodalma. Cseppet sem elegáns módon, kéretlenül lökte be arénájába a két „dezinformációs ügynöknek” titulált emblematikus személyt, a titkos űrprogram - kiszivárogtató Corey Goode-ot és az exopolitika - kutató David Wilcock-ot, mégha ők maguk megosztó figurák is (én hitelesnek tartom Corey-t, Wilcock pedig törekszik a valódiság irányába), ezt nem érdemelték.

Greer hirdetője a CE-5 kezdeményezésnek, amely nem más, mint a tudatos kapcsolat-felvételi kommunikáció az idegenekkel. Meditáció útján való behívása az idegen létformáknak, akik rendszerint tiszteletüket is teszik az égi mezőkön, fényvillanások, manőverek kíséretében köszönnek be az összesereglett nézőközönségnek.

Ám nem csupán ő próbálkozik ezzel. James Gilliland az ECETI farm tulajdonosa (mellesleg több spirituális témájú könyv szerzője), aki –elmondása szerint – már három halálközeli élményen van túl, szintén gyakori részese a spirituálisan magasan fejlett földönkívüli-és dimenzió-utazók látogatásának és kapcsolatteremtésének. Birtokán sokan megfordulnak és hihetetlen megtapasztalásokkal lesznek gazdagabbak. Gilliland a spirituális felemelkedés-eszmék eltökélt híve, az emberiség pozitív idővonalának hírhozója, ám Steven Greer-rel ő sem ért egyet.

James Gilliland

Itt tartottam az írásban és éppen érzékletesen próbáltam összefoglalni gyanúmat Steven Greer hitelességét illetően, amikor az interneten – „véletlenül” - Gilliland kifakadásába botlottam:

„Ön feltette –e már valaha azt a kérdést, hogy milyen okból nem tart sehol  – még 70 év után sem - a nyilvánosságra hozatal? Még mindig csak azon a ponton vagyunk, hogy ufók ugyan léteznek, de a kormányok eltitkolják ezt a tényt.

Tűnődött-e már azon, hogy a téma szakértői vajon – többnyire – miért az ellenőrzött narratívát sulykolják a köztudatba?

Miután Dr.? Greer olyan állításokkal támadta meg az ECETI-t, miszerint a társaság nem más, mint holdkóros és drogos hippik tábora, akik fura dolgokat látnak az égen és hamis információkat terjesztenek, most én is kitérnék néhány dologra.

Ő folyton a Rockefeller-, Clinton-, Podesta – kapcsolataival dicsekszik, újabban pedig belépett a körbe a CFR (Külkapcsolatok Tanácsa) is. A CFR azon álláspontját hajtogatja, hogy nem léteznek negatív földönkívüliek, pedig jól ismert tétel, hogy a globális elit és a CFR hatalmas – a szürke- és a hüllő-szövetséghez kötődő – sátáni/luciferi befolyással rendelkezik. Greer nem tér el a negatív idegeneket tagadó álláspontjától még annak ellenére sem, hogy a történelem, minden szent irat, a Nag Hammadi, minden ősi kultúra, még a templom-és sírfalak is magukon viselik a nyomát a negatív idegenekkel való találkozásoknak és a láthatatlan negatív behatásnak. Ismert történelmi tény, hogy Marduk valójában szövetséget kötött a reptiliánokkal, hogy a Föld és saját népe felett is teljes hatalmat gyakorolhasson. Erre pedig azzal jön Dr.? Greer, hogy bármilyen földönkívülinek vagy szellemlénynek meg kell engednünk, hogy belénk szálljon, kapcsolatba lépjen velünk, útmutatást adjon a mindennapi életünkhöz. Ez a valaha tett legfelelőtlenebb, teljességgel szakmaiatlan, komoly következményekkel járó kijelentés. Ez a fő ok, amiért e cikket írom, hiszen nem győzöm energiával a Greer egyesületéből érkező segítségkérők rohamát, akiket meg kell tisztítani ezektől az entitásoktól.

Meg vagyunk bélyegezve azért is, mert nem dolgozunk együtt Greer-rel, holott ő senki olyannal nem szeret együttműködni, aki valamiben túlszárnyalhatja őt. Persze azt nem tudjuk, hogy ez esetben mi is az indok, mert azt nem közölte. Aggodalmasnak tartjuk továbbá Greer azon kijelentéseit is, amelyek a globális elit népességszabályozásának szükségességéről szólnak. Egy vacsorán Greer kendőzetlenül állította, hogy szerinte szükséges a lakosság létszámának csökkentése. Felvetettük, hogy – amennyiben ennyire erős a meggyőződése, úgy – legyen a példájával első. Mire csak ennyit reagált: „én túl fontos vagyok”. Sok más is elhangzott az asztalnál, amikre jobb, ha inkább nem térek ki…”

Súlyos szavak. Igyekszem Gilliland teljes cikkét lefordítani majd, hiszen érdemes az olvasásra!

Erős a sejtésem, hogy Steven Greer a háttérhatalom kiszolgálója. Teszi ezt pusztán közvetve, kompetencia-vágyától, nárcisztikus hajlamától hajtva, vagy szándékosan, felvállalt küldetésként, nos, ezt nem tudhatjuk.

Arról, hogy milyen számítások mentén halad a program, amelynek keretén belül teljes bizalmat kell szavaztatni az emberiséggel az idegenek felé, nos, csupán feltételezéseink lehetnek. Talán az idegen-inváziós terv a kukában végezte, túl sok leleplező információ került ki róla az elmúlt idők folyamán. Be lett áldozva egy új, kondícionált nézetért cserébe, minthogy:

amennyiben a tekintély bástyái, kormányaink, elöljáróink romlottak, a Földön kívül pedig mindenki csodálatos, akkor nehezen elképzelhető bármiféle paktum a két fél között, hiszen a jóságos félangyali lények nem alacsonyodnak le a földi politikához. Így máris kikerülnek a képből a legsötétebb titkok, a drakonida/sátáni ihletésű ember(gyermek)áldozó rituálék, az adrenochróm, a bolygószintű-és csillagközi emberkereskedelem valószínűsége. Sőt, talán a megújult forgatókönyv a klímaválságtól védelmező idegen-érkezésről szól, ahol egy jóságos faj űrhajókon belebegve ajánl majd békét, szeretetet, technológiát, közben pedig - a kulisszák mögött – ragadozó egyedei elrabolnak és megesznek bennünket (erről filmsorozat is készült, mint prediktív programozás: „V” mint veszélyes 1983-84./2009.). Tehát pont a fordítottja történik a beharangozottaknak: nem a magasan fejlettek lesznek negatív, invazív fajként elővezetve (illetve a Világok Harca - lézerszínház bevetítve), hanem megérkezik hozzánk a galaktikus Trójai Faló…

De tegyük félre a negatív gondolatokat! Pontosabban, hiszem, hogy számolnunk kell a sötét tervekkel, hiszen a megértés, összefüggés-látás és felkészülés ereje ebben rejlik. Aminek nem szabad engednünk azonban nem más, mint a félelem mocsarában dagonyázás kényszere.

Miért is NE FÉLJünk?

• Az univerzum egyik attribútuma a kompatibilitás törvénye. Ez pedig a duális kiegészítődés útján jelenik meg. A félelem – alacsony bevetülésen – a vakmerőség ellenpárja, ahogy a behódolás az elnyomásé. A félelem az erőnk feladására, tehetetlen pánikra késztet, amely egyre vakmerőbb zsarnoki erőt teremt magának a dualitás alsó oktávjában.
• A galaktikus birodalmakban nagy erővel van jelen a JÓSÁG!
• Az egyenrangú, azaz éber tudatú, spirituálisan fejlett fajok egységes etikai kódexben határozzák meg szövetségük diszciplináit. A létezés fraktál-természetében felfedezték a kölcsönös egymásra-hatás törvényeit, a földi kollektív tudat emelkedésével pedig rövidesen elérkezünk arra a pontra, ahol már beavatkozhatnak olyan ördögi folyamatokba, amelyek megbontanák az univerzális egyensúlyt.
• Nagyon fontos megértenünk, hogy a sötét tónusú lények fegyvere a szemfényvesztés, a hatáskeltés! A tény, hogy fondorlatos módon ármánykodnak ellenünk, még nem egyenértékű azzal, hogy sikerrel is járnak! Az idővonalak háborújában a legerősebb és leginkább támogatott vízió győz, ezért próbálják a tudattalanul is traumatizált emberiséget saját félelem-hologramjaival manipulálni. A fókuszunkat át kell irányítani egy boldogító jövőképet sugalló érzelmi miliő irányába, megidézni a lelkünket átható inspiráció érzelmi emlékeit, s máris a manifesztáció magasabb frekvenciájába érünk!

Lehetőleg próbáljunk meg hasonlóságainkra figyelni sebezhetőségünk, reményeink és értékeink terében, a széttartás és megosztás helyett az összetartás-és tartozás lelkét keressük mindenkiben!

Mint látjuk, a bomlasztás mérge a „kitaszítottak”közé is beszivárgott, a „konteós”-stigmával a mátrix perifériájára kényszerültek is a békétlenség kísértetével küzdenek. Mikor lépünk túl az ideológiák által hajtott megosztottságon? Miért engedjük a bennünk szorongó „kicsi énnek”, hogy értéktelenség- illúziója gyógyírjaként, individualista fontoskodásban igazolja feljebbvalóságát?  Mikor találjuk meg egymásban az Azonosság meghitt biztonságát? Mikor dobban egy ritmusra a szívünk, hogy a végső titkot is együtt fedjük fel?

…Csupán a hamis maszkok különböztetnek meg minket, ami IGAZ, az mindegyikünkben UGYANAZ…

Sheni

2021. 09. 08.

 Corey Goode, Emery Smith, Karla Turner és mások történetéről magyarul itt találsz sok információt:

https://goodethungary.blog.hu/