A DOGMA VÍRUSA
Világunk a dualitás pillérén honol, mintha az eredendő egység és teljesség konfliktusos ellentétek játszmájába oldódna. Minden szellemi, érzelmi és anyagi lenyomat fragmentált, töredezett képi sémákban mutatkozik, egyszerűbben fogalmazva, a valóság sarkított, felhangosított részigazságok vetületéből érzékelhető.
Mintha az emberi faj – saját képtelenségéből vagy egy alattomos erő manipulációja által – az idők folyamán beszűkítette volna intuitív, szélesebb spektrumú érzékenységét, amely egy magasabb szellemi forrás átható jelenlétéből fakadt. Kizárjuk a belátás lelkének áradó, ám absztrakt formavilágait, helyettük konkrét és abszolút ideológiákra támaszkodunk. Ezek a hamis, beszűkült hétköznapi fókuszunkban immáron a mankóinkká váltak. Az örvénylő, színes-szagos ingerek dömpingjében kellenek is a biztonságos támaszok…
(Illusztráció: Artur Rosa, The other side)
Történelmi idők tanúi lettünk. Álnok kísértetként kúszott be a hírekbe - majd hétköznapjainkba is - a pandémia fenyegető ténye.
Szürreális jelenséghalmaz főszereplőivé váltunk. Álmatag jóléti társadalmunk szembesülni kényszerül a harmadik világ egyes társadalmi rétegeinek megszokott létélményével: a félelem, kiszolgáltatottság, korlátozás és reményvesztettség sorsközösségébe léptünk.
Ez a zavart és bizonytalan helyzet pedig újra mankóért kiált… Szükségünk van hát hiteles forrásokra, amelyek eligazítanak a félelmeink labirintusában és kiutakat nyerhetünk. Ki-ki a saját vir(t)usa szerint.
A DOGMA TÍPUSAI
- Vannak, akik a járványra koncentrálva önmagukat és szeretteiket féltik. Esetleg eddigi életminőségük megváltozásától illetve annak időbeli elhúzódásától tartva, - tehetetlenségük frusztrációját „engedetlen” embertársaikra vetítve - otthon maradást és kijárási tilalmat követelnek. Petíciót fogalmaznak a szabadságjogok korlátozására a társadalmi felelőtlenség megállítása végett…
- Mások azt vizionálják, hogy maga a járvány – minden „hivatalos” közlemény ellenére sem természetes módon, hanem mesterségesen lett megtervezve és azt Kína/Usa/a háttérhatalom szabadította a világra biológiai hadviselésük részeként, alantas céljaik megvalósításához. Ők érezni vélik a centralizált hatalom, a totalitárius diktatúra előszelét, az Új Világrend felé tartó globális összeesküvés rémét. Számukra bizonyított a tömegek manipulációja, a probléma-reakció-megoldás működő stratégiáját visszaigazolni látják abban, ahogy mások kontrollért és rendért kiáltanak és katonai/rendőri felügyeletet követelnek…
- Ehhez a táborhoz csatlakoznak sokan, akik felelőssé teszik az 5G szolgáltatást, mint kiváltóját a járványhoz kapcsolt légúti tüneteknek, amely – biológiai fegyverhez méltóan – az emberi immunrendszer gyengítésére született meg.
- Azután felmerül a – valószínűleg már régóta a Deep State birtokában levő - vakcinák kérdése. Az óvatosak a gyógyszer-lobbik egyeduralmának megerősítésére irányuló törekvéseket, a vakmerők pedig a vakcinába oltott nanitok ellenőrző és elmeprogramozó lehetőségét sejtik…
- A széplelkűek/ezoterikusok örvendeznek, hogy gyógyul a Földanya, megszabadul a kártékony emberi zsongás járulékos terheitől…
- A mókuskerékből kiszakadtak – amennyiben tartalékolt készleteik a biztonság illúziójában tartják őket – élvezik a kényszerpihenő könnyűségét, a család együtt töltött pillanatait, egyfajta megérkezés örömét…
- Sokaknak sajnos szétesik az eddig felépített, szilárdnak hitt rendszerük. Minden gazdasági terv, amire alapoztak, összeomlani látszik, teljes újratervezést igényel, álmok és remények hamvain élesztik fel maradék életerejüket vagy a kilátástalanság bilincsébe ragadva a feladás szelleme kísérti őket…
- A gazdasági világválság fantomja egyre inkább testet ölt a racionális szakértők jövőképében…
- Az „Aranykor” spirituális prófétái a felemelkedés időszakát vetítik, most jön el az eddigi autoriter rendszer pusztulása, a megújuló energiahordozók és „Ubuntu”- közösségek valósága, a földönkívüli jó szándékú szövetségek bevezetnek minket egy csillagközi demokrácia és harmonikus jólét teljességébe…
- Esetleg pont egy hamis idegen-inváziót készít elő a gonosz összeesküvés az évek óta fejlesztett „Blue Beam” holografikus szupertechnológiáján keresztül…
- Donald „POTUS” Trump követői, Q-Anon kiszivárogtató lelkes rajongói ujjonganak, hogy bölcs vezérük e „korona-vírusos” fedett akció keretében éppen a Föld összes háttérhatalmi, sátánista és pedofil összeesküvőjének leszámolását intézi, a 37 ezer, NATO gyakorlatra Európába érkezett USA haderő éppen a vatikáni, olasz, lengyel, ukrán fekete nemesség tagjait tartóztatja le… Az országokon belüli kijárási tilalom pedig pontosan azt hivatott biztosítani, hogy senki ne zavarja a műveleteket…
Talán nem teljes a felsorolás… de vajon Te, kedves Olvasó, melyik nézetet osztod?
JOGOSSÁG ÉS IGAZSÁG
Ezek a felhangosított személyes érzelmekhez köthető megközelítések – tekintve az odáig vezető tapasztalások egyéni megalapozottságát – mind jogosak lehetnek, s talán még valóságtartalmuk is részben beigazolódhat…
Csakhogy az egyedi jogosság érvényesítése nem feltétlenül hoz létre egy magasabb rendű harmóniát. Amikor nézeteink sajátos rendszerébe akadva önigazolások mentén építjük érveink erődjét, akkor paradigmáink önálló életre kelnek, eluralják észlelésünket és beszűkítik tudatunk fókuszát. Bezár meggyőződésünk egy drákói világképbe, ahol a szent kétség feloldozó útmutatása már nem ér el, így saját dogmánk rabjává válunk…
Az idők folyamán hát így lettünk önös vélelmeink börtönébe zárt, a megosztottságra kondicionált tömeg…
Mi történne akkor, ha kísérletet tennénk arra, hogy megfigyeljük személyes traumánkat, ami ráfeszít bennünket egyetlen, akár kizárólagos nézőpont keretére? Talán felismerjük a minden mögött megbújó rettegést, veszteség-és halálfélelmet, ami változatos eszköztárakat hoz bennünk létre a pánik elhárítására… Sokan drasztikus módon feladnák a szabadságukat is, hogy hamis biztonságérzetük visszaálljon, esetleg annyira rettegnek a veszteségtől, féltik szeretteiket, hogy bármit feláldoznának a veszély vélt elhárításáért. Mások trivializálnak, eufemizálnak, szembenézni sem mernek a sötét tónusú érzéseikkel. Aztán ott van a menekülők csoportja, akik transzcendens megváltókat várnak, csak ne kelljen felelősséget vállalni mindazért, amiben kollektív létfrekvenciánkkal részt vállaltunk. A gyanakvók pedig nem akarnak kontrollt veszíteni, a naivitás árnyéka a legrémisztőbb számukra, ezért idejekorán számolnak a legsötétebb forgatókönyvekkel.
A DUÁLIS ÉRZELMI CSAPDA ÉS A FELOLDOZÁS
Nézeteink a naivitás, hamis optimizmus (akár mániás feldobottság) állapotától a túlzott előítélet, rosszhiszeműség konfliktusos skáláját szövik át.
Észrevétlenül kiszolgáltatottá tett minket félelmünk és reménytelenül befolyásolhatóvá lettünk, ezért merev dogmáink pajzsát húztuk magunkra.
Képzeljük el, hogy traumatizált hitrendszereink kapuit megnyitva, egyszerre érzékennyé válnánk mások látásmódjára is… Meghallanánk olyan szempontokat, amelyekre eddig nem figyeltünk… lehalkítanánk ordító kényszereink minden más hangot elnyomó zaját és képesekké válnánk észlelni a világ jelzéseit, ahogy szimbolikus nyelven szól hozzánk… Kinyílna észlelésünk spektruma és egyszerre öntene el minket a fogékonyság, rugalmasság, spontaneitás, ugyanakkor állhatatosság és autonóm döntésképesség tudatállapota. Mindez együtt a jóhiszeműség, objektív elfogadás és ugyanakkor mérlegelés, objektív különbségtevés képességével.
Ekkor részévé válnánk egy olyan egységlátás mezejének, ahol az egyetlen, legsürgetőbb és legfontosabb kollektív kinyilatkozásunk a - számunkra elérhető – teljesebb IGAZSÁG megszólítása lenne!
Mert ebben a pillanatban lépnénk – civilizációként - olyan egységes, felelős szellemi felnőttkorba, amely ellentmondást nem tűrő alanyi jogként követelné a hatalmi struktúra színvallását. Többé nem lennénk kisebbrendűségi illúziónk által félrevezethetők, ezért megszűnne kompatibilitásunk az autoriter rendszerrel.
Kollektív frusztrációnk és szorongásaink mögött ugyanis a módszeresen legyengített biztonságérzetünk áll. Társadalmi problémáinkat hatalmi rendszerünk csupán tüneti módon kezeli, létezésünk meghatározó, nagy kérdéseire nem kapunk megnyugtató válaszokat. Lebegünk képeink és képzeteink vákuum-börtönében, zárt doktrínáink megkötő terében, mert ez lett a biztonsági zónánk. A gyógyulás pedig görcsös kapaszkodásunk elengedését kívánná, elrugaszkodást a szűk fókuszunk síkjából a teljesebb szellemi összefüggések szabadító tartománya felé…
(Illusztráció: https://www.deviantart.com/whendell )
AZ ŐSBIZALOM
Önmagunkban egyedül, személyes létünk acsarkodó félelem-hologramjainak erdejében ez nagy kihívás. Ám ha többen kapcsolódunk és segítünk életre hívni – majd fenntartani – a BIZALOM frekvenciáját, úgy mindez sikerülhet.
Miben is bízhatunk? Semmiképp sem személyekben, rendszerekben és közölt, konkrét információkban…
Egyedül az univerzális akció/reakció törvényének átható, a teremtést formáló erejében. Amint sikerül megváltoztatni létélményünket, az áldozati, elnyomotti, gyermeki tudati státuszunkat felelős, egyenrangú jogosságba emelni, úgy transzmutáljuk azt a valóságot is, amiben eddig is társteremtők voltunk…
Mit jelent mindez a gyakorlatban? Miként reagálhatnánk tudatosabb módon a jelen helyzetből adódó külső ingerekre?
Csupán gondolatjátékként felépítve, a következő tanácsok betartásával talán megváltoztathatjuk a kollektív tudat „éberségi mutatóját”:
- Nem fogadunk el feltétel nélkül minden információt, amelyre pontos rálátásunk, hozzáértésünk nincs, csak mások tollából/filmjéből/elbeszéléséből/hírcsatornájából származik. (Kevesen rendelkezünk a konkrét megtapasztalások élményével, ezért főleg rajtunk kívül álló forrásokból tájékozódunk.)
- Érzékeink kiéleződnek és figyelemmel kísérjük az irányított információ-és történésfolyamot, hogy észrevegyük a megmutatkozó visszatérő mintákat, szimbolikákat. (Vállaljuk, hogy figyelünk, összevetjük a meglévő adatokat és elhalkítjuk a pánikot, de nem fedjük el szemünket a hamis komfortérzet ködével sem.)
- Fizikai/érzelmi/szellemi vonatkozásban egy intelligens, higgadt készenléti állapotra kapcsolunk.
- Kitárjuk észlelésünket önös szempontjainkon túlmutató jelenségekre is, majd a külső szempontok megértéséből egy új megközelítésbe emeljük a helyzetünk értékelését. (Együtt érzünk mások veszteségeivel.)
- Nem kondicionáljuk magunkban a kicsiség/kiszolgáltatottság/gyengeség/függés illúzióját.
- Meghívjuk magunkban az elfogadást, a bizalmat a jótékony rendeződés elvében. (Bizalmat táplálunk egy magasabb, a kollektív létezésünket jótékonyan változásba hívó terv iránt, amely a káoszt egy szakrális rendeződés irányába vezeti.)
- Hisszük, hogy a kompatibilitás törvénye okán részünk van az események alakulásában, így képesek vagyunk azt a pozitív idővonal felé irányítani. „
A SZIMBOLIKUS TÉR
Ma reggel (2020.03.22.) a Szaturnusz bolygó a Vízöntő csillagképbe lépett…
Ennek számtalan asztrológiai értelmezése érhető el az interneten.
Mivel Szaturnusz a keretek, felelősség, rend, türelem tanítója, a „küszöb őre”, annak a területnek a gondozója, ahol a legkevésbé érezzük magunkat biztonságban, most a vízöntő jegyében, amely a függetlenség, szellemi szabadság, létjogosultság kifejezője, jelentheti akár azt is, hogy ezzel a kollektív korlátozás szűk keresztmetszete köszönt ránk.
Ám mindebben egy olyan analógia is megmutatkozhat, ahol Szaturnusz archetípusának alacsony oktávja, a dogmás tanító belép a vízöntő elképesztő válaszokat és értelmezéseket nyújtó, csillagközi templomába… Ezáltal válik megvilágosodott bölccsé, eddigi korlátozó keretei inkább az univerzális rend pilléreivé válnak… Mivel Kronosz, az idő is Szaturnuszhoz kapcsolódik, a Vízöntő szabadságfoka így esélyt adhat arra, hogy több, lehetséges idővonal is megnyíljon és kaput mutasson az emberiségnek a nagyobb Teljesség felé…
Eljöhet a pillanat, amikor a vagy/vagy döntések és megközelítések síkjából az is/is lehetőségek többdimenziós kiterjedésébe érünk.
Az analogikus kifejtések medrében maradva különös, hogy pont úgy támadja a vírus a tüdőnket és nehezíti a szabad lélegzés képességét, ahogy hétköznapjainkban a szabad létezésünk és önkifejezésünk lehetősége is korlátozva lett. A lélegzetvétel létünk alapfeltétele, ahogy a szabad önmegélés is abban a formában, amely a környezetünk és önmagunk tágulását és kiteljesedését jótékony formában szolgálja.
Ezért a fókusz most az emberiség valódi szabadságélményére vetült. Egy hierarchizált társadalmi struktúrában mindig csak a szolgaság különböző stációit élhetjük, az egyetlen szabadság a hatalmi rendtől való teljes megtisztulás lenne. Ehhez öntudatra kell ébrednünk, aminek feltétele az értés, amely a valóság tényleges megismeréséből fakad.
Amennyiben együtt rezegsz a fenti gondolatokkal, úgy próbáld magadban hitelesíteni a következő sorokat!
Egyéni szinten invokáljuk hát az IGAZSÁG fényét és tegyünk kinyilatkoztatást:
„A Föld bolygó hívott meg az utazásra. Testet öltésemmel vállaltam egy küldetést, amelyben szerződésem részeként – mint az univerzum egyenrangúságot élvező polgára - alanyi jogot formálok a Föld által nyújtott, a létezésemhez szükséges alapvető feltételekre. Fizikai szinten ivóvízre, élelemre, fedélre a fejem fölé. Érzelmi szinten az elfogadásra és kölcsönös tiszteletre, amely abból a tényből fakad, hogy embertársaimmal egyenrangú felelősség-és jogkörökkel bírok. Alanyi jogom van a szellemi tágulásra, megszerezhetem a tudást, amely felnyitja és megmutatja eredendő struktúráját a létezésnek a bolygót, annak flóráját, faunáját, társadalmát, a kozmoszt, a transzcendenst, az ember belső univerzumát érintő vonatkozásban és jogom van szabadon felhasználni a tudást magam és mások fizikai/érzelmi/szellemi harmóniájának segítésére. Felszabadítom önjelölt elnyomóimat és a saját hatalmamat tőlem bitorlókat szerepük alól, mert visszaveszem a felelősséget a létezésem felett, együttműködöm a Magasabb rendű Valósággal és együtt lüktetek a Forrás ritmusával.”
Sheni
2020. 03. 22.