A RÉMMESÉK IGAZSÁGA
REJTŐZKÖDŐ FAJ A MAGYAR ERDŐKBEN?
Az elmúlt év során több beszámoló jutott el a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei hírportálhoz, amelyben szemtanúk egy – vagy több – farkasemberhez hasonlatos lényt véltek látni.
Tekinthetnénk mindezt a meglódult fantázia játékának, egy új, kortárs legenda születésének is, azonban a jelenségnek már – a világ szinte minden szegletét érintő – történelme van jegyezve.
Az egyiptomi mitológiában fellelhetőek sakálfejű istenek; Duamutef és Upuaut, valamint a kutyafejjel rendelkező Anubisz. Az ókori görögök is ismerni véltek hasonló szerzeteket, Ktesziasz orvos úti naplójában részletesen taglalta az Indiában élő „kynokephaloi” nomád, vadászatot folytató törzs bemutatását. Marco Polo, a 13. századi útirajzíró is beszámol félig kutya-félig ember lényekről. Legendájában a keresztény Szent Kristóf egészen megtéréséig a kutyafejű, emberevő törzs tagja volt.
Európa-szerte a népi hiedelemmondák szereplői vad keveréklények, akiket a hagyomány vérszomjas, főleg a nőkre és gyermekekre veszélyes bestiákként ábrázol.
A magyar népmondákban gyakran fellelhető a „kutyafejű tatár” elnevezés és a meséink is bővelkednek a „kutyafejű” jelzőben.
(Illusztráció: Etruszk agyagedény, a farkasember, mint a sors alakja)
A KRIPTIDEK VILÁGA
Bernard Heuvelmans zoológustól ered a rejtőzködő állatok tanát górcső alá vevő kriptozoológia elnevezése. Szerinte nagyobb körültekintéssel kellene a folklórt tanulmányozni, hiszen az abban feltűnő fantasztikus lények nem feltétlenül csak kitalációk szüleményei. A kriptidek létezése tudományosan nem bizonyított, ám a beszámolók száma olyan mértékű, hogy érdemes lehet az alapos tanulmányozásra.
Különös lényekkel való találkozásokról a Föld szinte minden pontjáról érkeznek beszámolók. A jeti/nagyláb, a rake/figyelő, a chupacabra, óriás madarak (Thunderbird), a Loch Ness-i szörny, a magyar mátranováki fanyűvő és megannyi más entitás tartozik e csoportba.
Az utóbbi évtizedekben azonban az USA különböző vidékeiről egyre sokasodó, nyugtalanító észlelések lettek regisztrálva, amelyek óriási, két lábra emelkedő, félelmetes farkasokról szólnak. Pontosabban farkasemberekről.
Az első dokumentált eset Michigenből származik. 1887-ben két favágó látott egy emberi testtel de kutyafejjel rendelkező kreatúrát.
DOGMAN – amit tudni vélünk
Napjainkban már egész szubkultúra nőtt ki a farkasember-szemtanúkból, a téma híveiből.
A fura teremtményekről szóló irodalomban kiemelkedik Linda Godfrey, aki több könyvében analizálja a történeteket.
Rendkívül hiteles beszámolókat tár fel Vic Cundiff a Dogman Encounters Radio adásaiban is. Már közel háromszáz interjúalany élményének rögzített elbeszélései alapján körvonalazható egy bizonyos tudástár, amelyből képet alkothatunk egy félelmetes csúcsragadozó külsejéről és jellemrajzáról.
KÜLSŐ TULAJDONSÁGOK
A leírások szerint magasságuk 1,80 métertől akár 4 méterig is terjedhet. Általában hét típusuk van nyilván tartva, közülük a legjellemzőbb a „K-9-es” típus, amely egy két lábra emelkedett, testépítő alkattal (feltűnő izomzattal, széles vállakkal és mellkassal, keskeny csípővel) rendelkező kutyára emlékeztet. A feje a németjuhászéra vagy a farkasra hajaz, csak jóval robosztusabb, néha a pofarész rendkívül hosszú. A fülek tűhegyes pontban végződnek és felfelé állnak. A lábak hátrahajlanak, mint a közönséges kutyáké. Vastag szőrrel borítottak, olykor a mellkas és a felkar szőrtelen vagy ritkás. A mellső lábak/karok a térd alá érnek. Mancs helyett a mosómedvéhez hasonló, fekete, hegyes karmokban végződő kezeik vannak.
Bundájuk többnyire fekete, de fehér, csíkos, barna szőrméről is akadnak leírások. Hatalmas, a zárt pofából is kinyúló szemfogaik, hegyes fogazatuk horrorisztikus megjelenést sejtet.
A megfigyelések általában borostyánsárga szemszínt említenek, de vörös, kék, sőt ébenfekete és hófehér szemekről is szólnak riportok.
Négylábra ereszkedve is látni vélik őket, ekkor a vállak befordulnak és kevésbé feltűnőek (ezért sokan furcsa, óriási kutyának vélik őket, egészen addig, amíg fel nem emelkednek). Elképesztő gyorsasággal képesek futni, nem ritka a 100 km/órás sebességű vágta sem.
VISELKEDÉSÜK, SZÁNDÉKAIK
Vészjóslóak és fenyegetőek. Jól rejtőzködnek, sokak szerint csak bizonyos helyzetekben fedik fel magukat, csupán, ha okuk van erre. Gyakran követik a szemtanút, amikor az illető megáll, ők is megtorpannak. Nem kedvesek, a találkozások alanyai általában poszt-traumás szindrómától szenvednek, ritka a pozitív kicsengésű megélés. Sokszor vesznek fel szemkontaktust, ilyenkor többen úgy érzik, mintha „beléjük látnának”. Képesek a telepátiára, megtörténik, hogy közléseket is kapnak a megfigyelők. Egy esetben egy vadász a farkasember láttán rémülten emelte volna fel a puskáját, amikor a fejében azt hallotta: „meg ne próbáld”… Máskor egy rettegő hölgy a birtokára betelepült dogman-család nőstény tagja mellett haladt el autójával az úton, amikor úgy érezte, megszólítják. „Nem kell félned” – hangzott el.
A németországi Hamburg környékén, az édesapja minimál-jellegű, üveg otthonában töltötte a téli ünnepeket Alexa, hogy apja távollétében vigyázzon a házra és a németjuhász kedvencre. Az erdő mellett épült ház körül nem laknak szomszédok, a legközelebbi benzinkút csak 20 perces autózással érhető el. Alexa az egyik éjjel, csupán egy üvegfal által elválasztva találkozott a hatalmas dogman-nel, aki szinte paralizálta az üvegen keresztül, hogy lépjen hozzá közelebb. Miután telepatikusan közölte, hogy kizárólag az ő döntése, amiért most nem bántja a lányt, fekete karmos ujját végighúzva az üvegen távozott és elnyelte az éjszaka.
Ijesztgetnek, pánikot és borzongást keltenek, de a legtöbb esetben a szemtanúk érintetlenek maradnak (csöppet sem elhanyagolható, miszerint néhány történet alanyai sajnos nem élték túl a találkozást).
Úgy tesznek, mintha a házba is be akarnának jutni, néha zörgetik, rángatják az ajtót, majd nyom nélkül eltűnnek. Máskor az ablakon keresztül bámulják a háziakat. Arra is volt precedens, hogy valahogy sikerült a házba is betörniük, a tulajdonos felesége a hálóban remegett, miközben férje – fegyverrel a kezében – a lépcsőn osont le a hallba, elszántan a halálra is, hogy megvédje családját.
A nyolcvanas években történt…
Egy ízben az autóban ülve várta két lány a benzinkútra betért barátaikat, amikor valami hevesen megrázta a kocsit. Majd egyre durvult a kívülről jövő inzultus. Az anyósülésen helyet foglaló lány észrevette, hogy egy nagy kutya köröz az autó körül, majd a vezető oldalán nyitogatni próbálta az ajtót, ami zárva volt. Ekkor elindult a lány oldalára, aki már tudta, hogy a lény minden, csak nem kutya. Az utolsó pillanatban zárta le a saját oldalát, és a sikoltozva pánikoló barátnőjét próbálta nyugtatni. Majd minden elcsendesedett, a fiúk visszatértek a kocsihoz és csak másnap hittek a lányoknak, amikor felfedezték a karosszéria sérüléseit.
Néhány dogman együtt fut a száguldó autóval. Addig követi, amíg az olyan sebességre kapcsol, amit már a teremtmény nem tud tartani.
Egyesek gonosznak, démoninak vélik, néha vigyornak tűnő grimaszba torzul az ábrázatuk, sokan kárörvendést tapasztalnak, undort, megvetést éreznek a dogman felől.
Összefoglalásként elmondható, hogy a dogman/farkasember viselkedésmechanizmusa offenzív jellegű, bár főleg csak félelmet akar kiváltani, elűzni a területére betolakodót.
A téma szakértői nyomatékosan felhívják mindenki figyelmét arra, hogy – amennyiben farkasemberbe akad, úgy – semmi esetre se próbáljon meg támadni, mert garantáltan a rövidebbet húzza. Elvileg a futva menekülés sem tanácsos a ragadozókból kiindulva, hiszen a prédaösztön bekapcsolhat. Érdemes higgadtnak megmaradva, lassan hátrálni, ha képesek vagyunk rá, elsétálni a helyszínről.
EREDETÜK
Akik elmélyülten tanulmányozzák az eseteket, tagadják a farkasemberek animális voltát. Intelligens lényként állítják be őket, nomád, ám hittel, hagyománnyal, szokásrendszerrel bíró, klánokat alapító, de harcos csoportként jellemzik őket.
Ők – bár külsejükben meglepően hasonlók - nem a filmekből ismert, a telihold hatására bestiává változó rémség megtestesülései. Az amerikai őslakosok szerint azok inkább a „skinwalkerek”, az alakváltók, akiknek a nevét sem tanácsos kimondani, mert fekete boszorkány-mágiájuk útján megérzik, ha emlegetik őket.
Különböző elképzelések szerint a dogman egyik fajtája az emberiséggel egyidős, párhuzamosan, de rejtőzködve együtt fejlődtek velünk.
Más meglátások földönkívüli, ám a Földre betelepített fajként írják le.
Több összeesküvés-elmélet a titkos hadi-és űrprojektek kimérájának tartja és a hibridizációs kísérletek egyik eredményeként tekint rá.
Ennek az elképzelésnek egy továbbfejlesztett változata szerint, a háttérhatalom végső fegyverként kívánja bevetni őket az emberiség ellen, ha netán a glóbuszra vetített totalitárius diktatúra terve balul sülne el.
Az amerikai őslakók szerint a dogmanek a természet, az erdő őrei, amolyan Föld-angyalok, akik néha bennünket is védenek a valóban gonosz, erdőben megbúvó teremtményektől.
Merthogy vannak ilyenek, a természetes Föld-portálokon közlekedő, más dimenziók elszármazott egyedei, akik olykor áttévednek ide és vérszomjas tombolásba kezdenek…
Néhány indián népcsoport úgy tartja, hogy a történelem előtti időkben, a Földet lakó, emberevő óriások ellen teljesítettek missziót. Az ősök mágiával hívták életre az első dogman-csoportot legkiválóbb harcosaik és a farkasok keresztezésével.
Néhány kutató szerint a szándékaikban és jellemükben is különböző fajta csoportok léteznek. Legalább egy közülük nagyon agresszív, az embertámadásokért főleg ők a felelősek, továbbá még egy fekete, gumiszerű bőrrel rendelkező típus, amely leginkább emlékeztet az egyiptomi Anubiszra. Náluk szuperfegyvereket is megfigyeltek már.
(Illusztráció: Jerad S. Marantz, Anubis Designs)
A JELENSÉGET ÖVEZŐ EGYÉB KÖRÜLMÉNYEK
Kísérheti penetráns bűz a dogman jelenlétét. Ázott kutyaszag ammóniával, vér-és bomló tetem szagával keverve. Mindenképp orrfacsaró. Ám ezt nem minden esetben tapasztalják.
A találkozást megelőzően általában elhallgat a természet. Mindent ellep a kísérteties csend.
Sokan átható feszültségről, nyomasztó, baljós előérzetről számolnak be.
Vajon mi az, ami ólálkodik Gergelyiugornya és Tarpa közelében?
Amennyiben hihetünk a beszámolóknak, erős a gyanú, hogy a kriptidek kiválóságának egy-két képviselőjére akadt néhány embertársunk. Felmerül a kérdés, hogy lesz-e mindennek folytatása és számíthatunk-e további talányos esetekre…
Amennyiben mélyebben érdekel a téma, a részese voltál hasonló találkozásnak (vagy ismersz olyasvalakit akivel szintén megtörtént ilyen tapasztalás), esetleg nehezen tudod feldolgozni a veled történteket, úgy kérlek, segítségért keress meg itt vagy az alábbi elérhetőségen:
