"Érinthetetlen, elmélyült, magasztos, beavatott és beavató, a transzcendens küldötte, együtt érző, jóságos, makulátlan, fennkölt és alázatos, független…

Pszichénk megannyi lenyomatot őriz e szerepmintázat képzetéről.

Ezen az alkalmon a papnő archetípus vélt, valós , igaznak tűnő és álságos arcait fürkésszük…

Vajon mit takar a jóság-illúzió – kiválasztottság-tudat – pszichózis tengely?

Fókuszba kerülnek a papnőség szakrális, a világiság profán megnyilvánulásai és talán felismerjük a bennünk élő papnő énvédő és önkorlátozó játszmáit is…"