Nem telik el úgy hét, hogy ne keresne meg valaki abbéli sejtésével, miszerint rejtélyes élmények alanyává vált…

Különös álmokról, furcsa jelenlét-érzésről, nem evilági látogatókról, kiesett időről és „hiba a mátrixban”- tapasztalásról szólnak a beszámolók. Évekkel ezelőtt csupán elhatárolt, nem túl általános esetekként szembesültem az „eltérítések”, „találkozások” fenoménjával. A jelenben viszont expanzió figyelhető meg az észlelések gyakoriságában. Miért hajol ennyire közel hozzánk a Láthatatlan? Mi a háttere a kollektív ébredésnek, amiért a személyes tudatalattiból a tudatosba türemkedik az elnyomott emlékek néhány gondolat-és érzésfoszlánya?  A látszólag akaratunk ellenére történő jelenségek vajon megszüntethetők-e? Egyáltalán fontos-e tudnunk, hogy valóban közünk van-e mindehhez? Lehet, hogy csupán szubjektív szimbolizmusunk használ ilyen – olykor félelmetesnek tűnő – víziókat, hogy néhány üzenet-tartalmat a felszínre juttasson? Mindez képzelet vagy valóság? Illetve mi van akkor, ha a képzeletet mindig a valóság táplálja, a valóságot pedig a képzelet teremti? (Az absztrakt ideák mindig leképeződnek a konkrét formák és megnyilvánulások szintjén, a konkrét formák pedig felbonthatók elvont összefüggésekre…)